2017. 09. 25.
Ismerős halál(a)

Láttam embert meghalni. Van egy pillanat, amikor nem lehet visszaforgatni az élet kerekét. Akkor, ott, megváltozik valami. Érezni, hogy üressé válik a... test. Persze, nem tudom milyen meghalni, hisz én még... élek, de látom a feleség, a gyermekek fájdalmát...
Aki megszületik, meg is hal. A közben lévő idővel sáfárkodunk, jól... meg rosszul. Bizony nem egyszer „feleslegesen” halunk meg. Idejekorán. Nekem, orvosként, ez a „felesleges”. Nem tudom, meghosszabbíthatjuk-e életünk fonalát (talán nem), de látom, nap mint nap - kétségbeesve látom - hogyan rövidíthetjük meg. Hát, hiába mondom, hogy... ? Sokszor hiába.
Laci! Te is feleslegesen haltál meg. Tudod, mit kellett volna tenned, hogy mit tehettél volna... csak... Mindig egyszerűbbnek tűnt megmagyaráznod, mint... tenni.
Sajnálom. Nyugodj békében!