2017. 09. 24.
Sikerélmény

Kell-e nekem sikerélmény? Persze. Ez tart életben.
Látványos, ha valaki, aki úgy vánszorgott be a rendelőbe, hogy „a fülén vette a levegőt”
- abrakadabra- néhány hét után egy lendülettel felmegy az első, sőt akár a második emeletre.

Tuti siker. Szeretem. A páciensnek is látható, érezhető, örömteli… kézzel fogható.
De mi van, ha valaki betoppan ugyanabba a rendelőbe, hogy „kösz szépen, semmi bajom” csak az érdeklődés vezérelt, mert „nálunk mindenki…” Sikerélmény-e, ha a „kutya bajom” embernek megmondom, a fél családja talán ugyanazon érezhetetlen bajoktól halt meg idejekorán, amiket ő is láthatatlanul behozott az ajtón. Hisz nekem? Hajlandó cselekedni? Elég kitartó lesz-e, hogy a következő 2-3-4 évtizedben minden nap tegyen azért, hogy megszakadjon a „nálunk mindenki…”
Igen. Ha sikerül ez is siker. Sőt. Ez az igazi siker. Nem látványos, de…