A legfontosabb maga az ember. Ez elcsépelt, letűnt kort idéző mondat. Mégis igaz. Igaz kellene, hogy legyen. Nem a fene nagy társadalmunk, hanem egy-egy konkrét hús- vér ember a fontos. Feleségünk, férjünk, gyermekünk, szülőnk… Kit vígasztal, hogy statisztikailag javul a szívinfarktus túlélési esélye, ha közben a férje ebbe az „egyre javuló” bajba… belehal.

Amikor valaki egy halom ismert és még több aktuálisan tisztázódó bajjal végre eljön a rendelőbe, nem is oly ritka a mondat: „nem volt rá időm”. Mire nem volt? Önmagára?
Ember!  Ha ma nem szakít időt az igazán fontos dolgaira, egyszerűen nem lesz holnapja!
Nem hiszek a feltámadásban. Orvosként biztosan nem. Orvosként az életben maradásban hiszek. De ahhoz Ön is kell. Legyen kicsit önző! Kell, hogy időben akarja, ne akkor, amikor már...