2017. 07. 24.
Orvos- láss!

Nemrég, a cukorbeteg szervezetek fórumán volt szerencsém gondolataimat megosztani a hallgatósággal. Beszélhettem az együttgondolkodás szükségességéről – sőt - kényszeréről.  A páciens magára hagyva a legnagyobb igyekezetével sem jut semmire az egymásnak sokszor homlok egyenest ellentmondani látszó, sőt ellentmondó, információk dzsungelében. Az orvosi csapat pedig esélytelen, ha a rendelésre betévedő honpolgárt nem hajtja kellő motiváltság. Merthogy a gyógyuláshoz akarás is szükségeltetik és persze olyanok, akik a helyes útra igazítják a gyógyulni vágyót.  
Nem köntörfalazok. Ritkán találkozik a két oldal. És – bár ez sok kollégámnak nem fog tetszeni – én úgy látom, sokszor a gyógyulni akarót is magára hagyjuk mi „egészségügyisek”, sőt egyesek - méltatlanul az orvosi névhez -  divatos tévutakon vezethetik a pusztulást hozó ingoványba.
Pedig szent dolog kellene, hogy legyen az orvoslás.