Szomorú vagyok, hogy milyen mértékben hagytuk/hagyjuk szétaprózódni az orvosi, szakmai gondolkodásunkat. Persze értem, hogy a hatalmasra duzzadt tudományos ismeret miatt már igazán senki sem képes az egészség/betegség kérdéskörét egészében átlátni, de mégis szomorú, ahogy nem kevesen, hanem lassan biztosan a többség, teljesen lemond a teljesség igényének még a gondolatáról is.  
Szóban még hangoztatja a holisztikus gondolkodást, de a gyakorlatban már… A páciens gondolkodása is erre a szemléletre zsugorodik, hisz erre zsugorítjuk!
Aztán eljön a rendelőbe és egyetlen panaszát szeretné megoldatni. Gyorsan, sőt azonnal és persze egyszerűen…
Furcsán néz rám mikor az összes aktuális problémájáról kérdezem. Meglepődik, hogy az a másik “most nem fontos” dolog is fontos… Csodálkozik, hogy a nem receptköteles “bogyó” is gyógyszer (lehet), aztán azon meg én csodálkozom, hogy sokszor nem is tudja mit miért szed.
Sajnos úgy nem véletlen, hogy egyre nehezebben születnek tartós megoldások.