Logikus gondolat ugyan, hogy aki orvoshoz fordul az segítséget vár egy problémája, baja megoldásához vagy egy benne felvetődő kérdés megválaszolásához, de…
Ez (sajnos) egyáltalán nem mindig van így. Most nem is csak arra gondolok, akinek esze ágában sincs jönni, de a családja hozza, mert már látják, hogy nagy a baj.
Vannak (egyre többen) akik nem igazán szeretnék tudni a tényleges bajukat, mert akkor kétségtelen, hogy annak megoldásához változtatniuk kell a megszokott életvitelükön, szokásaikon. Ez pedig “macerás”. Persze rossz szembesülni azzal, hogy amit addig gondolt és tett csupán látszatmegoldás. Ezt megértem.
Próbálom megérteni a környezetemet is, de.. Amikor egy orvosi tevékenység pusztán szolgáltatássá válik (mert erre van igény!), elvész belőle a szakmai tisztaság, korrektség, gerincét veszti az etikai tartás, akkor… Ott a páciens önmaga rendel és...
Azt kapja amit akar, de… e tévutakkal nem csak időt, de idővel akár az életét veszti.
Fáj ezt látnom és megélnem.