2020. 11. 25.
Az igazság néha… fáj

Nem valami nagy filozófikus gondolatsorral fogom fárasztani. Annak amiről most írok leginkább nem is filozófiai, hanem pszichológiai gyökerei vannak. Mindenkiben él egy kép önmagáról. Ez a kép többé vagy kevésbé más mint amit a környezete, vagy fogalmazzunk úgy, hogy egy “külső szemlélő” lát. Teljesen egészséges, hogy kicsit szebbnek, okosabbnak és ügyesebbnek érezzük magunkat mint amilyenek ténylegesen vagyunk. Ez egyfajta egészséges önkép, önbizalom.

Viszont amikor mindent mi tudunk a legjobban… Nos ott már nem stimmel valami. Amikor pedig olyan dolgokról is tudjuk a tutit, amiről leginkább csak a neten tanultunk… Ennél is rosszabb, ha ez a “dolog” a saját és mások egészsége betegsége és… Sokszor még itt sincs vége az akár tragikus gondolatkisiklásnak. Van aki ezen “tudása” alapján kívánja gyógyíttatni magát, sőt… ad tanácsot másoknak. Számomra ez már borzasztó.
Persze nem csodálkozom, ha ilyen esetben kimondva az igazságot az fáj, sőt felháborító, de ettől még… igaz.