2019. 11. 15.
Eröltetni, a jót sem szabad

Mindenki önmaga sorsa kovácsa. Ez akkor is igaz, ha nem hisz valaki benne.
Így, amikor valakit felnőtt fejjel hoznak a rendelésre (és nem magától jön), akkor nehéz, nagyon nehéz helyzetben van az orvos és a pácienst kísérő hozzátartozó is. Lehet, hogy mindenki látja már a problémát, csak éppen az, akinek a megoldásáért tennie kellene, az nem látja, vagy éppen...nem akarja látni. A jobbik eset, amikor nem ismerte fel valaki a veszélyt, mert arról nincsenek valós ismeretei. Akkor, egyenes, érthető beszéddel, a sallangok és szakkifejezések mellőzésével sokszor felnyitható az ember szeme és így megnyerhető a megoldás keresésére. Szinte reménytelen viszont a helyzetünk, ha valaki nem akarja látni a probléma valós gyökerét, mert belül a lelke mélyén pont annak – sokszor több évtizedes – létét tagadja. Sajnos a valósággal való szembenézés nélkül, megoldás nem születhet.