2020. 10. 27.
Jó hírek első kézből

Nyilván ennek a cikkecskének nem lesz olyan nagy vízhangja, mint amikor azt írtam magamról, hogy „akasztják a hóhért”, de... Ígértem, így most élek is a lehetőséggel, hogy első kézből számoljak be epeműtétemmel kapcsolatos kórházi élményemről és tapasztalásomról. Elkeserítő leszek, ha valami szörnyűséges helyzetről várja jelentésem, mert semmi ilyen drámai hatás nem ért. „Persze, mert orvosdoktorra figyeltek ám nagyon” klasszikus magyarázat sem tartható, hiszen a négyágyas szoba másik három kényszerű lakója (azaz betegtársaim) is megerősítették saját élményeikkel a műtét ellenére kellemes benyomásaimat a teljes személyzet hozzánkállásáról, az általános körülményekről és a tisztaságról. Persze lehet, hogy nem mindenütt ilyen rózsás a helyzet, de nekünk négyünknek itt a Soproni Erzsébet Kórház sebészeti osztályán bizony úri dolgunk volt. Köszönjük mindenkinek!