2017. 07. 24.
A falak közé szorult ember

Sajnos nem is olyan ritka. Arra gondolok, amikor valaki csak megy, megy egy irányba, mert egyszerűen nem látja, vagy nem hiszi, hogy zsákutcába gyalogol. Aztán az egész sikátor már olyan keskeny, hogy beszorul a falak közé. Se előre- se hátra. Bent reked.

Ez lehet akár a vég kezdete! Aki nem tud visszafordulni, de már visszatolatni sem az bizony… ott pusztul.
Ilyenkor persze, szinte mindenki rádöbben és sokszor ki is mondja, hogy „mekkora nagy marha voltam”. Bölcs, de megkésett felismerés.
Havonta biztosan találkozom egy-egy, évek óta felém se néző, aztán a nagy szükségben sietős igyekezettel feltűnő pácienssel. Egy részük már „falak közé szorult ember”.
Borzalmas érzés – nekem is – hogy lehetett volna egészen másként és… akkor, amikor először mondtam, még nem is lett volna túlontúl bonyolult…
Ne legyen Ön is falak közé szorult ember!