Ezzel az egyszerű megállapítással úgyérzem mindenki egyetért. Mégis, ha a bajt akarjuk megfejteni, hajlamosak lehetünk még orvosként is “sok” vizsgálatot kérni.
Pedig teljesen logikus, hogy nem sok vizsgálat kell, hanem pont az a néhány, vagy akár csak egy, ami a továbbképéshez szükséges. Néha vaskos zárójelentéseket olvasva elfog a szomorúság amikor átgondolatlan vizsgálathalmazon rágom át magam. Persze roppant látványos  egy-egy ilyen sok oldalas “tanulmány”, de nem csoda, ha (nem is oly ritkán) pont a legfontosabb kérdésre nem születik benne válasz. Érdemes – az orvosi szakma alapszabályait követve - az egyszerű dolgokkal kezdeni a talányok megfejtését. Szép türelmesen kérdezzük ki a páciens az összes panaszáról s azok sorrendiségéről, aztán a családi háttérről és már jöhet is a… fizikális vizsgálat. És, ha még mindig nincs meg a probléma várható oka, akkor mielőtt a jó sok vizsgálatot “előírnánk”… kezdjük előről a kikérdezést.
Páciensként pedig – nagyon kérem – bízzunk a választott orvosunkban és ne akarjunk önmagunk…