Hányszor hallom az évek alatt - még akár több évtizede ismerten magasvérnyomás- betegségben szenvedőktől is: „nem kell mérnem, én megérzem, ha magas”.
Hülyeség! Vagy finoman kifejezve: sajnos,

Ha a vérnyomásértékekkel kapcsolatban tesszük fel a kérdést, sajnos nem elég egyetlen számadatot megjegyeznünk. Kezdjük talán ott, hogy a

Valaki megjegyezte: Olvasgatom a cikkeit, de mondja meg, mi a lényeg! Igaz. Irkálok az elhízásról, a vérnyomásról, zsírokról, cigarettáról, de… tényleg nem ez a lényeg. A kövér nem kövérségében, hanem zömmel érbetegségben (vagy rákban) hal meg. Aztán mindegy (lenne) a vérnyomásunk, csakhogy akinek magas, azt előbb üti meg a guta.

Képzelje el, hogy van egy háza. Csinos, takaros kis ház, csak nincs – egyáltalán nincs – teteje. Ha a szobából feltekintene az égre, suhanó madarak röptét szemlélhetné. De nem néz fel! Dehogy! Zavarni majd csak akkor fogja, ha elered az eső. Addig meg... „ej, ráérünk arra még”.

Bocsánat, ha már ismeri a viccet.

• Egy férfi elmegy az orvoshoz.
• Doktor! Kérem, jól vizsgáljon meg. Mondja meg őszintén, nagy a baj?
• Az orvos megvizsgálja.

Az érelmeszesedés kis zsírcsíkok lerakódásával kezdődik az érfalban.
Minél betegebb, annál kevesebb „rossz” (LDL) koleszterinhez