…világban. Olyanban, ahol senki nem csinál többet vagy mást, mint ami a dolga. Viszont azt csinálja!  Ahol a beteg gyógyulni akar. Nem csak tudja, hogy ezért neki is tennie kell, de tesz is érte. Ahol az orvos van a betegért, de a beteg tudja, hogy az orvos is ember.  Ahol orvos orvosnak sem vájja ki a szemét.

Ember! Az Ön élete. Amikor az orvoshoz elmegy (ha elmegy), beviszi a rendelő ajtaján az életét. Leteszi az orvos elé az asztalra. Aztán hiszi, nem hiszi, közösen eldöntik mi lesz vele. Mármint a genetikai adottságai által megszabott hosszából mennyit vágnak le. Mennyivel rövidítik meg! Egyáltalán nem akkor dőlnek el ezek a dolgok, amikor valami nagy látványosságban szenved.

Ma az internet korszakában a hálón bóklászó úgy érezheti, hogy „majd én meg mondom, mi a bajom”, hisz „ez piszok egyszerű”. „Az orvos is egy nagy marha, hogy erre se jött rá”. És indulhat az öngyógyítás.
Azt a néhány „csodavizsgálatot” meg megveszem a „dokitól”, mint boltban a kolbászt!