A riogatás nem jó semmire. A probléma csak az, hogy hogyan írjam le riogatás nélkül, hogy ma (a mai napon is, amikor ezeket a sorokat olvassa), Magyarországon cukorbetegség miatt megvakul 2 (azaz kettő) ember! Aztán, hogy írjam le azt, hogy ma (éppen a mai napon is), Magyarországon cukorbetegség miatt 7 (azaz hét) embernél végeznek amputációt!? Hogyan írjam le, hogy Ők sem gondolták valamikor, hogy emiatt vesztik el a látásukat vagy a lábukat?!

Valaki megjegyezte: Olvasgatom a cikkeit, de mondja meg, mi a lényeg! Igaz. Irkálok az elhízásról, a vérnyomásról, zsírokról, cigarettáról, de… tényleg nem ez a lényeg. A kövér nem kövérségében, hanem zömmel érbetegségben (vagy rákban) hal meg. Aztán mindegy (lenne) a vérnyomásunk, csakhogy akinek magas, azt előbb üti meg a guta.

Lehet, hogy az agyi, a szív és a végtagi erek betegségei után már nem is lesz új mondanivalóm? Dehogynem! Valami még "kimaradt"! A vese érbetegségéről minthakevesebb szó esne, mint a szélütésről vagy az infarktusról. Persze! A dolog nem látványos. De mit is csinál a vesénk? A vese szervezetünk legfontosabb méregtelenítő egysége.

Szirénázó mentőautó… Intenzív osztály… Síró feleség… Megriadt gyermekek… Halálfélelem… Ugye, most sokan várják azt a szót, hogy szívinfarktus? Riasztóbbat mondok! Riasztóbbat? Észrevétlent! Cukorbetegség.

Egy nap alatt nem lehet megváltani a világot, különösen nem a genetika, öröklődés területén. Igenis kell egy nap, amikor hozzákezdünk a világmegváltáshoz. Amikor számba vesszük mi fontos, mi nem, mi nagyon és kevésbé. Biztos, hogy az idő az egyetlen, amit nem szerezhetünk vissza! Saját időnk pedig az életünk.

Boldog új évet mindannyiunknak! Akár első alkalommal, akár évek óta olvasója szerdai gondolataimnak, megtisztelő, hogy időt szakít... magára. Mert bár vannak, akik azt gondolják, ezeket a sorokat magamnak írom; ez bizony tévedés. Ezúton is köszönöm a Kisalföld segítségét, hogynem csak asztalfiókomhoz szólhatok.  "Mindenki a maga sorsa kovácsa."