S tessék mondani, a szülei, testvérei között volt-e valakinek infarktusa, szélütése vagy érműtétje? Nekünk a családban ez a sorsunk. Nálunk ez a genetika, az öröklődés. Mindkét testvéremnek tágították már a szívereit, az öcsémnek infarktusa is volt, de apánk is szívrohamban halt meg 52 évesen… Nincs hát mit tenni!

Hallgatom a választ a belgyógyászat intenzív részlegén, egy nappal a szívinfarktus kezdete után. „Beszélgetőtársam” egy 46 éves asszony, aki ez ideig sosem gondolta volna, hogy a dohányzással, a kezeletlen magas vérnyomásával és vérzsír-betegségével - persze ez utóbbiakat érezni nem lehet (!), s mérni nem mérték (!) - hihetetlen módon felpörgette érelmeszesedésre örökölt hajlamát.
Nincs hát mit tenni?(!)
Két léggömböt veszek ki a zsebemből, és – megdöbbenésére - egy piros, arcot mintázót felfújok. Aztán ugyanezt teszem egy sötét, foltos, egyszerűbb lufival is. A fáradt tekinteten halvány mosoly fut át… Melyiket választja? A pirosra mutat. Sajnálom, de Ön a komorabb lufit örökölte. Felé nyújtom… Felé nyúl… Ne haragudjon, de mégsem merem odaadni.... Félek, nem vigyázna rá! Arcán zavartság… Tetszik tudni, vagy túlfújná, mint érbetegségi hajlamát a kezeletlen magas-vérnyomással, vagy zsíros kézzel tapogatná össze, mint ereivel tette a kezeletlen vérzsír-betegséggel, vagy talán tűvel szurkálná, mert az Ön lufijának ezt jelentené a dohányzás! Elkomorodik… aztán elmosolyodik újra.... Be lehet foltozni a defektes lufimat?... Igen, de sajnos tökéletesen olyan nem lesz, mint korábban… Tudja, még jobban kell vigyáznia rá, mint eredetileg tehette volna. Ha kezdettől védi, biztos még nem pukkant volna ki! És asszonyom… szerintem vizsgáljuk meg, gyermekei milyen lufit örököltek! Ha tudják, hogy mitől kell óvniuk, talán nem pukkantják el…

www.ergondnok.hu