2017. 09. 20.
Futás, futás

Tavasz van, visszafordíthatatlanul. Gondolatok kavarognak bennem. Hátamon fekszem a Fáber rét füvében.  Kicsit kapkodom a levegőt. Na, jó: lihegek. Idén először küzdöttem fel magam magányos poroszkálással a város sűrűjéből.futócipõ Hány kilométer? Milyen a szintidő? Nem érdekes. Úgyis az idei legjobb:) Az én személyes legjobb időm. Az én személyes leghosszabb távom. Fogadkozás.

Többször kell jönnöm... tudom. Tudtam eddig is, de most... újra érzem is. Mennyire más tudni - és érezni! Lábaimban vibráló remegés. Jé! Vannak izmaim. Érdekes felismerés. A tüdőmbe áramló levegő... ez sem a megszokott. Pedig lehetne. A fejpánt alól veríték csorog. Isteni! Ne nevessen! Tényleg isteni. Próbálja ki! Miért nem jövök többször? Nincs időm. Nincs időm? Fontos? Fontos. Akkor lesz! Kell, hogy legyen... időm... magamra. És mennyi mindent átgondoltam közben, amire eddig nem jutott időm... vagy nem így. Mennyire más ez a világ! Mennyire szép! Próbálja csak ki! Bátorság! A leghosszabb út is az első lépéssel kezdődik.


www.ergondnok.hu

Címkék: