Manapság, korai halálunkat “várhatóan” valamilyen szív-érrendszeri (lényegében “idő elötti” érelmeszesedés) vagy rosszindulatú daganat okozza. Elgondolkodtató (kellene, hogy legyen), de életvitelünk, életmódunk nagyon gyakran meghatározó ezen bajok korai megjelenésében.

Napnál világosabb, hogy életmódunk összetettebb „valami”, mint pusztán az étrendünk, vagy a fizikai tevékenységeink összessége. A táplálkozásunk és mozgásunk azonban két olyan jól körülírható része az életmódnak, melyek alapjaiban határozzák meg az egészség- betegség esélyeinket. Az életmódunk „mi magunk” vagyunk, de legalábbis életmódunk az egész életünk.
Persze vannak örökletesen meghatározott alaptulajdonságaink. Kár lenne tagadni.

Mindenre (de egészségügyi helyzetünkre nagyon!) igaz, hogy a jelen állapotunkat a multunk, jövőnk alakulását pedig jelen cselekedeteink határozzák meg. Ha bármelyikünk őszintén végiggondolja, mit, mikor tehetett volna másként, hogy ne abban a helyzetben (hanem jobban!) legyen most, mint amiben ténylegesen van... hát... Na, ez az amin nem érdemes tépelődni, de a tanulságok miatt érdemes elgondolkodni rajta.

Minden nap tegyen valamit önmagáért! A testi, lelki, szellemi egészségéért a legtöbbet önmaga teheti. Dobja sutba a török időkből ránkragadt kesergést és... cselekedjen.
Először talán állítson össze egy amolyan leltárt! Vizsgálja meg, akár írja össze, hogyan eddig mi minden történt Önnel! Határozza meg a céljait! Figyelje meg, hogyan telnek a napjai!
Kezdheti pl. azzal, hogy hogyan alszik és alszik-e egyáltalán eleget?