A motiváció egy különös, belső láthatatlan hajtóanyag, ami cselekvésre késztet. Minden tényleges és tartós változtatáshoz szükséges motiváció, hiszen a kívülről diktált feladatokat, egyfajta parancsként éljük meg, így legfeljebb ideig-óráig, kényszerűen végezzük. Belső meggyőződés nélkül senki ne számítson tartós eredményre, változásra.

Rossz jel, ha egy megbeszélésen, egyeztetésen nincs kérdés. Ritka, hogy ez a “mindent értek” jele. Sokkalta gyakoribb, hogy az “inkább nem kérdezem meg, nehogy még butának tűnjek” leplezése a látszólagos egyetértő bólogatás. Ennél már csak a “nem kérdezem meg, mert még bajom lesz belőle” verzió a rettenetesebb.
Bizony én sokszor, sok helyen és a “szokásosnál” többet kérdezek.

Valamiről biztos tudást szerezni nem éppen egyszerű dolog. Nem csak azért, mert sokat kell a témában tanulni, sőt elötte meg kell alapozni a “speciális” ismereteket, hanem azért is, mert a tudományos ismeretek folyamatosan alakulnak.  Azt gondolhatnánk, hogy a tudás ellentéte a nemtudás. Ez nem igaz. A nemtudás egyfajta “tiszta lap”, amit kitartással, megfelelő forrásokra alapozott tanulással szépen, lassan tele lehet írni.
A tudás ellentéte a téveseszmerendszer.

Szerintem nem vagyok egyedül azzal az érzéssel, hogy a legkevésbé olyan betegséget szeretnék ami a fejembe (is) belepiszkál. Nos, rossz hír (és érdekes módon nem túl gyakran kerül szóba), hogy a COVID fertőzés egyike az ilyen bajoknak. Az oly gyakori íz ill. szagvesztés vagy a betegség akut időszakában és az azt követő hónapokban sem ritka (csaknem minden harmadik embernél megjelenő!) szorongásos vagy hangulati zavar oka éppen ez. Vagyis a COVID belepiszkál az agyunkba (is).