Ha azt mondom: cukor, a szemünk előtt kristályos, vagy már bonbonként töltött színes édesség jelenik meg. Így van! Ez a répacukor, ami két másik kisebb cukorféléből,

a szőlőcukorból (glükózból) és gyümölcscukorból (fruktózból) tevődik össze. Tehát ennek a cukornak a „fele” az, amit mérünk a vérünkben, hogy megtudjuk, „mi van a cukrunkkal”. Ha eddig követhető volt, akkor most kapaszkodjon! A szénhidrát misztikusabb szó. Leginkább a tészta, a péksütemény vagy a kenyér jut eszünkbe róla. Így van: ezek szénhidrátok. Mégis itt a nagy „bukfenc”. A kenyérben lévő szénhidrát maga is cukor! Ezt hívjuk keményítőnek. Na, egy ismeretlen ismerős! Az inggallér keményítésére használt keményítő tehát szénhidrát, azaz cukor. A keményítő még a répacukornál is összetettebb. Speciálisan sorba kapcsolódó szőlőcukrok (tehát glükóz) füzére. Tehát a kenyérféle szénhidrát - és a szénhidrát cukor! Vagyis nem is a cukrot kellene kerülnünk?! Sőt! A napi energia bevitelünk legalább fele éppen szénhidrát, azaz „cukor” kellene, hogy legyen. Csakhogy nem a közkeletű, gyorsan felszívódó, egyszerű „cukor-cukor”, hanem a gabonákban megbújó - és szervezetünknek fokozatosan energiát adó - összetett gabonacukor. Tehát: „Mindennapi kenyerünket…”

www.ergondnok.hu