2017. 09. 24.
Idejekorán halunk szívhalált

Álmodok egy világotHadd  kezdjem egy találós kérdéssel!
Ki az? Kicsi, de mégis a legnagyobb, meleg és finom puha, lágy és kellemes az illata, ügyes és erős nagyon.
Szabad a gazda?

Hát ki lenne más, mint a kicsiny fiam! Néhány naposan már egy egész világot mozgat meg bennem. Csak az tudja, milyen ez a boldogság, aki már karjában tarthatta gyermekét! De Önök, gyermekes anyák és apák, Önök érezték ezt valamennyien. Mert bizony, mindenkinek a saját gyermeke a legszebb. És ez így van jól. Mindent megteszünk érte, akár erőnkön túl is. És ez így van jól. Minden rezdülését figyeljük, mindenből a legjobbat választjuk, mindig a legjobbat akarjuk neki. És ez így van jól.
De tudják-e, hogy mire felnő, már nem a megfázástól, a hasmenéstől kell féltenünk őt! Tudják, hogy önmagunk rövidíthetjük meg életünket és az ő életét is? Nem hiszik?
A kalóriahegyek, a fizikai tespedés, az elhízás, a korai cukorbaj, a magas-vérnyomás és zsírbetegségek fogják őt is pusztítani!?  Ha így folytatjuk, bizony mi is tíz évvel kevesebbet láthatunk majd felnövekvő életéből. Mert nemtörődöm módon idejekorán halunk szívhalált! Ne tegyék ezt se vele, se önmagukkal! Mert úgy fog élni ő, ahogy mi élünk. Tudják, hogy mit sem ér, amit ma teszünk érte, ha holnap tespedő, elhízós világot mutatunk neki?!

Tegyük harmadát annak, amit az első években teszünk, de tegyük folyton és folyvást és minden nap! Tegyük magunkért is! Tegyük érte! Vigyázzunk magunkra, mert csak így vigyázhatunk rá! Tanítsuk meg helyesen, egészségesen élni! Hagyjuk élni magunkat és gyermekünket!
Én láttam apám könnyes szemében, hogy a szülői boldogságnál tán csak a nagyszülők boldogsága nagyobb. Kívánok ezért minden anyának, apának és gyermeknek egészséges, boldog életet! És kívánom mindannyiu(n)knak az apám szeméből lecsorgó nagyszülői könnyet!

www.ergondnok.hu