2017. 11. 25.
A fejlámpa

Ez egy nagyszerű találmány. Gumipántokkal az ember homlokára illeszkedve éjszakai túránál, vagy akár kocogásnál (persze azért az eleve biztonságosabb nappal) az ember mindkét keze szabad marad. Talán nem véletlen, hogy most, amikor egy futó közösségtől ért a megtiszteltetés, hogy gondolataimat velük is megoszthatom, álmodtam azt a borzalmat, hogy fejlámpa nélkül futok a sötét nagy éjszakában, bukdácsolok, esek- kelek. Ez mozgásszegény életmódom abszolút freudi megszólalása. Persze nem egyszerűen „csak” a mozgás fontosságát látom ebben az egészben, hanem azt is, hogy mindig kell egy külső iránymutató, biztos tájékozódás, hogy ne essünk- keljünk, ha végre teszünk valamit. Ha tenni akar lelki és testi egészségéért, biztonságosan, szakszerű iránymutatással tegye! Ne elégedjen meg gyorstalpalós vagy önjelölt „életmód-tanácsadókkal”, hanem forduljon... szakemberhez!