2017. 09. 25.
A valóság (néha) fáj

Figyelem a rendelőbe betérő betegeket. Figyelem, hogyan lép be, hogy fog kezet, hogy ül a széken és... mit és hogyan „mesél”. Fontos ezekre az „apróságokra” való figyelés, mert „a jó anamnézis fél diagnózis”. Ha meghallgatod a beteget, kikérdezed, megvizsgálod és még mindig nem tudod mi a baja, kezd az egészet előröl! Ezt nem én találtam ki de nagyon igaz. A helyzet nem ebben változott, hanem leginkább abban, hogy egyre többen nem akarnak szembenézni a „valósággal”. Sokszor elképzeléseik igazolását várják csupán, vagy mintegy „beugranak” és rendelnek... néhány vizsgálatot.
Aztán, ha megkérdezem, hogy mondhatom-e amit gondolok, akkor már kényelmetlen lenne azt mondani, hogy „jaj ne”. Amikor elmondom – és leírom – amit gondolok, az aztán sokszor... fáj.