Tudásunk mindig  véges. Kicsik vagyunk, mégis próbálnunk kell nagyra nőni. Persze, minél többet ismerünk meg a világból, annál jobban rádöbbenünk, hogy a világot magát, úgy egészében, sosem ismerhetjük meg. Így van ez mindennel, testünkkel, egészséggel, betegséggel, gyógyulással, gyógyítással...

Nincs aki mindenhez ért. Ismerjük már be! Osszuk meg legjobb tudásunk szerint a feladatokat! Fogjunk össze a hozzánk fordulókért! Többször kell(ene) mondanunk: ezt én nem tudom. Elég lenne néha irányt mutatnunk: hozzá és hozzá forduljon… bizalommal.
Ugyanakkor amit tudunk, kötelességünk (lenne) megosztani mindenki javára. Manapság ez nem igazán divat. Miért? Talán mert „a tudás hatalom”? Nevetséges! Ha megosztja másokkal a lángot, attól az nem fogy el, sőt…  kigyúl máshol is a fény az éjszakában.