2017. 09. 25.
A hit

Sokan, akik ezt a szót hallják, valami misztikus félhomályba burkolózó templombelsőt látnak maguk előtt. Pedig a hit belülről fakad. Hitünk a legerősebb mozgatórugónk. Azoknak is, akik ezt nem hiszik. Hitetlen ember nincs. Aki már nem hisz, az belehal… önmaga hitetlenségébe.
A legegyszerűbb cselekedeteinket is a hiszem - nem hiszem mozgatja. Nem a tudom - nem tudom!
Még akkor is, ha ezt most… nem hiszi.  
Ahogy az ember nem tudományos tények alapján választja élete párját, úgy - valljuk be - nem elsődleges fontosságú ez akkor sem, ha a gyógyítás vagy egészségmegőrzés a kérdés.
Persze az agyunkban igen. Az első lépést az eszünkkel kell megtennünk. Csakhogy az ember a „mindennap megteszem” lépéseket már a hitéből, és nem a tudásból lépi vagy nem lépi meg. A tudásból a most „megcsinálom, mert igaz” következik. Ahhoz, hogy ez mindennapjaink része legyen, a „tudomot” hinnem is kell. Hinnünk kell önmagunkban, és hinnünk kell egymásban.

Érgondnok