Ha valakit állandóan elérhetetlen, számára megvalósíthatatlan feladatokkal halmoznak el (vagy valaki önmagát állandóan csak elérhetetlen kihívások elé állítja) az egy idő után… nos, egy idő után már hozzá sem kezd a problémamegoldáshoz, mert szabályosan megtanulja, hogy… nem fog menni. És… amikor valaki úgy érzi valamiről/bármiről, hogy az “nem fog menni”, akkor az nem is megy. Ez a jelenség a tanult tehetetlenség (valós pszichológiai fogalom) esete. Emiatt (is) nagyon fontos, hogy olyan célt/célokat tűzzünk ki mások és magunk elé is, ami/amik ugyan jelentős munka, energiabefektetéssel, de számára elérhetők. Roppant fontos, hogy időről-időre sikerélménnyel (is) is megajándékozzunk másokat és önmagunkat is.
Haladjunk tehát lépésről-lépésre a problémáink megoldásában, szívósan, kitartósan, de… időről-időre sikerélményeket (is) teremtve.
Már emiatt is fontos, hogy időben térképezzük fel teendőinket, hiszen a kisebb problémák könnyebben megoldhatók!