2019. 09. 22.
Felismerés és elfogadás

A tartós belgyógyászati betegségeink zömére jellemző, hogy nem fájnak. Első hallásra elég hihetetlen, de igaz, hogy évtizedekig lehet panaszmentesen magasvérnyomásbeteg, akár egy évtizedig cukorbeteg, akár tinikorától “magas koleszterines”, sokáig cipelheti extrém súlyfeleslegét vagy szívhat akár napi több doboz cigit anélkül, hogy különösebb riasztó jelenséget, panaszt észlelne. Szóval az első tanulság, hogy nem csak az fontos, nem csak az lehet baj, amit már érzünk. A lehetséges problémákat még panaszmentesen kellene megkeresni.
Persze akár kerestük, akár véletlen derült ki valami, tennünk is kell/kellene a dologgal valamit. Ekkor jön/jöhet a második nagy akadály, ha... ha a problémát nem is látjuk problémának, ha a betegség tényét nem látjuk, be, nem fogadjuk el. Elfogadás nélkül sosem születhet igazi, tartós, szakszerű megoldás.