2017. 12. 16.
Képtelenség

Ma már minden mozog, de legalább villog, vagy sípol, vagy pittyeg és nyomni kell. Valahogy így lehetne jellemezni azokat az időtöltő telefonos játékokat, amiket a legelképesztőbb helyzetekben is, szinte a világot önmaguktól kirekesztve nyüstölnek akár órákon át kicsik és nagyok.
Jajj, ha én olyan ügyes lennék, hogy ilyen kis villogó, sípoló izét tudnék fabrikálni! Arról szólna, hogy az ügyeskedéssel, csipogtatással, odafigyeléssel megtudhatja milyen és rendezheti a vérnyomását, meg a cukrát, meg a koleszterinjét, meg a súlyát és... plusz életeket kap és nem esik bele a szakadékba és nem eszi meg a sárkány. Mindenki roppant igyekezne elérni (otthon) a 135 és 85Hgmm alatti vérnyomást, meg mondjuk a 7% alatti (HbA1c) „átlagcukrot”, meg... Közben szépen, lassan (talán) a valós világban is lépnének, hogy ne essenek szakadékba, ne egye meg őket a sárkány.