2017. 11. 24.
Profi és kedves

Talán nincs is rosszabb, mint amikor valakit egy idegen városban ér meg a baj. A baj néha rodeó bika formájában érkezik úgy, hogy az már majdnem tíz évesen is, leveti az ember fiát a hátáról. Csuklósérülés. Nosza irány Pécs, az ismeretlen sürgősségi.
És innentől (bár senki sem tudta egészségügyes kötődésünket) csupa- csupa kellemes meglepedés ért. Mosolygós pultos. Aztán (annak ellenére, hogy a gyermek ellátás nem itt történik) profi triázs nővér, pontosabban fivér. Ellenőrzi a végtag keringését, beidegzését. Nincs azonnali teendő. Nyugtató hang és mosoly. A gyermekklinikára irányítanak.
Hosszas várakozás helyett ripsz- ropsz behívnak. Ismét mosoly, ismét profizmus (és supermanes munkaruha). Nincs törés... és most már mindenki mosolyog.
Ilyen is van. Ilyen is lehet. Ilyen legyen!