2020. 10. 29.
Szabad-e igazat mondani?

Egyszerűen muszáj! Ha orvos- beteg kapcsolatról van szó, akkor mindenképpen. Persze ennek érzem a hátulütőjét, mert valahogy sokan nem szeretnek, bár… mégis megkeresnek.

Értem, hogy nem esik jól, hogy „az életmód és benne az étrend, a mozgás hatékony átalakulása nélkül testsúlycsökkenés nem várható”, főleg, ha hozzáteszem, hogy „sajnos ön már nem túlsúlyos, hanem kövér”. Az is gáz, ha a szemébe mondom, hogy „cukorbetegségének rendezése korrekt étrendi ismeretek alkalmazása nélkül lehetetlen és ehhez indokolt dietetikussal konzultálnia”, főleg, ha ezt, akár évek óta, minden találkozásnál leírnom, amikor „csak javaslatért” jön. Vagy amikor írom, hogy „ahogy 1999-ben jeleztem…. szükséges lett volna…, de… most már sajnos…”. Sokan még azt is rosszallják, ha az ambuláns lapon a vélemény első mondata az, hogy „sajnálom, hogy időközben nem jelentkezett”, pedig ez is igaz.
Rettenetesen sajnálom… amikor valaki idejekorán rohan bele a rokkantságba vagy a halálba!