Orvosilag nagyon ronda neve van: „alsóvégtagi obliteratív verőérbetegség”. Nem csak a neve ronda! A betegség - hasonlóan a többi érterület érelmeszesedéséhez - általában „alattomosan, észrevétlenül” indul. A lábérszűkülettől általában nincs nyugalomban panaszunk. Az „alap” vérmennyiséget akár a nagyon szűk ér is el tudja juttatni az izmokhoz. Sokkal ritkábban történik hirtelen érelzáródás a lábereken, mint a szíven vagy az agyban. Tehát a lábunk kisebb eséllyel kap infarktust, mint a szívünk vagy az agyunk.
A szűkült erek terhelésre okoznak panaszt. Tehát akkor, ha „megjáratjuk” az izmokat. Amikor gyors járás közben a lábszárunk (vádlink) rendszeresen egy adott távolság után vagy adott tempónál begörcsöl, már nagy a valószínűsége, hogy az érszűkület okozta vérhiányt jelzi az izmunk. Ez a fájdalom megállva, pihenve néhány perc alatt megszűnik, hiszen az izom kevesebb munkájához kevesebb friss vér is elegendő! Nagyon hasznos, ha időszakosan a karjában és speciális eszközzel a lábszárában is megmérik a vérnyomást. Ez korán, még minden panasz nélkül jelezheti érszűkületét! Ha a lábunkban érszűkületet találnak, jó eséllyel agyi ereink és szívünk koszorúerei is „meszesek”! Persze ez nem véletlen. Ugyanannak a „csőhálózatnak” a különböző részeiről van szó. A lábérszűkületet is a magasvérnyomás, a cukorfelhasználási zavarok (mint például a cukorbetegség) a vérzsír-betegségek, az elhízás és a dohányzás gyorsítja fel. A védekezés és a kezelés is hasonló, hiszen magát az érelmeszesedést kell visszafordítanunk!